Ő itt a hegyünk, 281 méter magas. Róla kapta a falunk a nevét, mert olyan kis pimasz, hegyes csúcsa van. Persze a legkisebb itt a tanúhegyek között, egy afféle „zsebvulkán”.
A tanúhegy egy földrajzi fogalom, egy olyan képződmény, ami egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatja. Valamikor hét millió évvel ezelőtt Magyarországot az úgy nevezett Pannon tenger borította, és a mai Bakony szigetként emelkedett ki vízéből. Ennek a tengernek a helyén keletkeztek ezek az akkor még aktív vulkánok: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Gulács, a Tóti-hegy, a Csobánc, a Hajagos, a Haláp és persze Hegyesd is.
Ha meghódítod a hegyesdi vulkánt, akkor gyönyörű panoráma lesz a jutalmad.
Az utolsó 20 méter nehéz, sziklás, négykézlábas terep. Ám utána, ha körbenézel láthatod a Balaton valamennyi tanúhegyét: kelet-nyugati irányban az alábbiak szerint: Hajagos (belőle kevés maradt), Tóti-hegy, Csobánc, Szigliget, Szent György-hegy, aztán a nyugati végen ott áll a Haláp. (A Badacsony és a Gulács takarásban marad.) Pontosabban, ami maradt az egykor fenséges, hatalmas hegyből, csak egy kis búbocska. Keleti irányban, a Hegyesd és a Csobánc között áll a Hajagos, az egykori hatalmas tanúhegy, akit szintén feláldoztak azért, hogy a többiek pompája, és sipkája megmaradhasson. Mert a bazalt kiváló építőanyag. És a háború után nagyon sok mindent újjá kellett építeni. Belőlük, a Hajagosból és a Halápból lettek az országunk útjai, és az ő köveik vannak a vasúti sínek alatt is.
A hegy ma magántulajdon, azonban a Dél-nyugati oldala Tapolca-Diszelé. Hogy hogy lehet ez? Hát, a hegyesdiek eladták azt a részt a diszelieknek, egy libáért. Nem semmi üzlet lehetett…