Hegyesd községben a lakosság vallási hovatartozását illetően szinte kizárólagosan római katolikus vallású.
A templom falán a leszármazottak és az egyházközség által 2019. augusztus 10-én felavatott emléktábla őrzi a falu alapító atyáinak nevét.
Gulyás Erzsébet -mint egyik leszármazott- levéltári kutatásai alapján a falu alapítására vonatkozóan Hegyesdről az alábbiakat lehet tudni:
”mint település, a XVIII. századot megelőzően nem létezett. A fennmaradt iratok pusztaként említik, ahol diszeli és gyulakeszi lakosok művelték a földet, amelyet az Eszterházyaktól béreltek. A mai Hegyesd közigazgatási területén korábban léteztek ugyan falvak, pl. Bécs a Péter-hegyen, amelynek templomát valószínű Szent Péter nevére benedikálták, és létét az 1980-as években folytatott ásatás is bizonyította; vagy Varjújánosháza, amely 1426-ban még puszta, 1454-ben viszont már mint falut említik. Pontos helyét már nem ismerjük, csak annyi tudható, hogy valahol a hegyesdi vár alatt terült el. Ezek a falvak a török időkben néptelenedtek el. Az bizonyos, hogy a mai Hegyesd lakott területén a XVIII. század második felében lakóházak nem, csak művelt területek voltak.
Hegyesd betelepítése a telepítési hullám második szakaszában valósult meg, amely Mária Terézia uralkodása alatt 1740 és 1780 között ment végbe. Ez az első szakasszal ellentétben a földesúri betelepítés helyett egyre inkább a kamarai telepítés időszaka volt. A telepeseknek biztosított kedvezmények (építkezési segély, több évi adómentesség) terén túltett a magánbirtokosokon is.
- július 18-án Herbeviller gróf egy regestratornak (iktató, levéltáros) már a Hegyesd pusztára telepítendő 3 schwarzwaldi családról ír.
- augusztus 15-én Strobencz József provisor (felvigyázó) terjesztette fel a telepítési szerződés tervezetét a telepítésekkel foglalkozó bizottsághoz. Ebben olvashatjuk, hogy a három fekete-erdei család házait Sátorma-pusztától 500 lépésre építette fel.
- október 11-én pedig Johannes Steyer, Jacob Renner és Joseph Streyffer aláírták az úrbéri szerződést, amely a bevezető szövege szerint a herceg Eszterházy-féle csobánci uradalom és három Schwarzwaldból származó család között köttetett.”
Az 1800-as évek végén már folyamatos volt a zselléresedés. Volt akkoriban egy tisztviselőnk, fél tucatnyi polgárunk és kézművesünk, alig 10 fő, akik az uraságnál szolgáltak, talán egy bő tucatnyi paraszt, aki földet művelt, de a falu nagyobbik felének, a többségnek művelhető föld sem jutott. A megélhetésük az irtásokra, a szőlőművelésre, szénégetésre, és fuvarozásra alapozódott. Az itt élők többsége bizony szegény ember volt. Annyira szegények, hogy a falunak nem volt temploma sem. Egykoron azért, mert nem volt rá pénz, a későbbiekben pedig a történelmi események alakultak úgy, hogy nem lehetett a hegyesdieknek temploma, mert bizony a szándék, az nem hiányzott sosem.
Ahogy beérsz a falunkba Tapolca felől, jobbról kis dombocskát látsz, tetején egy haranglábbal. Ide tervezték egykoron a hegyesdiek a templomukat. Csak aztán a világháborúk, később pedig a szocializmus közbeszólt.
A múlt század első felében Monostorapátira jártak át a hívek misére, majd 1956-tól a hegyesdi általános iskola épülete iskolakápolnaként adott otthont a vallási szertartásoknak. A kápolna védőszentje Szent Erzsébet, akinek gipsz szobra a fal mélyedésében állt egy kis oltáron. Ezt a mélyedést iskolai oktatáskor egy redőnnyel eltakarták, így a szobor a redőny takarásában maradt, amikor pedig szentmise volt, akkor felhúzták a redőnyt, és a szobor is láthatóvá vált.
Az épületben az iskola 1973-ban megszűnt, később az egyházközség az épületet megvásárolta. A szocializmusban nem támogatták a templomok építését, fejlesztését, így a rendszerváltozásig nem is lett templomunk.
A rendszerváltozáskor megkezdődhetett az egykori iskola épületéből a templom kialakítása, felújítása, amelynek munkálatait Illés Sándor plébános irányította Domonkos István templomatyával karöltve. Az épület templomtoronnyal és toronyórával, a régi haranglábból áthozott harangokkal egészült ki, Schulcz István tervei alapján. A torony, a berendezési tárgyak – mint pl. a bejárati ajtó, az oltár vagy a felolvasó – nem csak mesteremberek, mint Gyenge József kőműves mester, Kiss János asztalos, a Fenyő GMK, Kormon Géza villanyszerelő, hanem a hegyesdi lakosok keze munkáját is dicséri, akik társadalmi munkában segítették elkészülését.
A templomot 1991-ben Szendi József akkori veszprémi püspök szentelte fel. Az új Szent Erzsébet szobor Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A templomban látható keresztutat Balázs István erdélyi fafaragó készítette. Pápai Éva keramikus, szobrászművész alkotásai a felolvasó, az oltár és a tabernákulum terrakotta domborművei, amelyek egyszerűségükkel teszik még meghittebbé, és szebbé ezt a templomot, amelyre oly régóta vágyott az itt élő közösség.