Hegyesdre fel!

  1. Kőkeresztek

A szabadtéri keresztek állításának hagyománya a középkorból ered, viszont ma ritkán találni olyat, amely a 18. század előtti. A falvakban inkább fából, míg a városokban a jómódú polgárok kőből építtették. Ahogy a parasztság gyarapodott, módosabb lett, a 19. századtól már a falvakban is állítottak kőből keresztet, főleg a németajkú településeken. Magas talpazaton állnak, feliratot olvashatunk rajta, gyakran ott áll az állíttató neve, az állítás éve, néha az is, hogy miért készült.

A keresztek nagy részét a középkorban még gonoszűző célzattal, a későbbiekben fogadalomból vagy hálaadásképpen emelték. A középkori ember az életét mély, a hétköznapokat is meghatározó vallásosságban élte.

Megesett, hogy járványok, halálesetek emlékére állíttatták. A járványt Isten büntetésének gondolták, ezért bűnbánatot tartottak, és fogadalmakat tettek. Sok városban láthatsz úgy nevezett Szentháromság oszlopot, szoborcsoportot, amik jellemzően pestisjárványok fogadalmi emléke. Láthatsz ilyet a budai várban, Pécsett, Sopronban.

 

Biztosan láttál már az út szélén hatalmas, több méter magas, többnyire fehérre meszelt kőkereszteket, amelyeken vagy neveket látsz, valamilyen írás van rajta, vagy egy fülke található rajta, amelyben Mária vagy egy szent képe, esetleg szobra áll. Ezek a kőkeresztek a Dunántúlon voltak nagyon elterjedtek. Jellemzően birtokhatáron vagy útkereszteződésben épültek, így az arra haladók eligazodását, tájékozódását is segítették, a térképeken jelölték őket. A kereszteket az arra járó férfiak megsüvegelték, kalapot emeltek előtte, az asszonyok pedig keresztet vetettek.

Itt, Hegyesden négy is van. Az első a falu határában, Veszprém felől Monostorapáti és Hegyesd határán, a főút mellett jobbra a megbékélés keresztje. Valamikor az 1800-as években volt némi vita a két falu között, hogy hol is húzódik a határ, meddig is tart egy-egy falu földje. A vitából verekedés kerekedett, többen megsérültek, és sajnos haláleset is történt. Csak 30 évvel később egyezett ki aztán a két falu, s állították fel közösen a „megbékélés” keresztjét. Felirata szerint: Állítatta: Hegyesd-Monostorapáti Község 1926 . A következő kereszt a főút mellett, a falu felé vezető bekötőút öblében áll, de nem ez volt az eredeti helye. Eredetileg ugyanis, a tőle 20 méterre található Erzsébet-ligetbe építették. A szájhagyomány úgy tartja, azért került arrébb a kereszt, mert 1945-ben elesett német katonákat temettek el, s a kereszt így az ő nyughelyüket jelöli. A felirata szerint: Isten dicséretére a szentkeresztett állítattuk Gyönge József és neje Jáger Terézia 1820. A falu közepén Taschner János és neje Rajmon Borbála által állítatott kereszttel találkozol. Ha pedig elindulsz a Haláp hegy felé, Sáska irányába, akkor 1 km-re az út bal oldalán. Felirata szerint: Isten dícsőségére állítatta Tasner János 1909.

 

  1. Barokk-híd

A mai Hegyesd közelében haladt el az ókori római Aquincum-Róma főútvonal, amely Aquicumból (Óbuda) vezetett az Adriai-tengerhez és tovább Rómába. (Szóval lehetséges, hogy itt, ezen a helyen már az ókorban is állt híd.) Amit biztosan tudunk róla, hogy II. József király szabályozta az utak és hidak helyzetét. Az 1785-ös átfogó útépítési terv a korábbi, ősi hadiútak (és a rajtuk található hidak) felújítását is tartalmazta. Oszterhueber, zalai főszolgabíró átépíttette a környék fa hídjait kőhíddá. Az biztos, hogy ez, a hegyesdi masszív, kétnyílású boltozatos kőhíd már szerepel egy 1784-es térképen Vagyis Te most egy több, mint 200 éves hídon állsz.

A híd mellvédjén van egy szoborfülke, s a vasrács mögött Nepomuki Szent János szobra található. Ő volt a hidak, a folyók, a vízimolnárok védőszentje. A szobor feje sajnos nem eredeti, mert az 1950-es években a rácsot kifeszítették, a szobrot a vízbe dobták, a feje letörött, a víz pedig magával vitte. 1998-ban azonban a Hegyesdért Közalapítvány felújította a fülkét és helyreállíttatta a szobrot is.

  1. Eger-patak

Tapolca felöl érkezvén, már a bekötő úton, ám még a falu elején, rögtön a falut jelző tábla előtt gyors folyású patakon kelsz át, amelyet Eger-pataknak hívnak. Az Eger-völgye a Bakony és a Balaton-felvidék közötti medence, amelynek fő vízfolyása az Eger-patak. A Déli-Bakonyban ered, majd a Vázsonyi Séd-patakkal egyesülve keresztül vág az Egervölgyön, és Badacsony mellett, Szigligetnél a Balatonba ömlik.

A patak 32 km hosszú.

Annak idején Zala vármegyéhez tartozott, akkor a megye 4. legjelentősebb folyóvíze volt, és közel fél száz malom állt rajta. Korábbi elnevezései Egregy  Eger-víz, Kapolcsi-víz voltak.

 

  1. Harangláb

Ahogy Tapolca felől átjössz a két hídon, beérsz a falunkba, jobb kéz felől egy dombocska magasodik, amelynek tetején egy épület áll. Egykor ide tervezték a falu templomát. Az első háború aztán meghiúsította az építést, s mire újra elkezdődhetett volna a templom építése, jött a második háború, így aztán a harangláb készült csak el, hogy legalább harangozni lehessen a faluban.

Az 1950-es években a monostorapáti plébános, Fábos Imre (akihez Hegyesd is tartozott), és a falu fiatalsága elhatározta, hogy közadakozásból mégiscsak megépíti Hegyesd templomát. A fiatalok színházi előadásokat tartottak, amelynek bevételéből építőanyagokat vásároltak. Elkészítették a terveket is, azonban a szocializmusban nem nézték jó szemmel a vallásosságot, így a falu nem kapott építési engedélyt, s a plébánost is elhelyezték. A megvásárolt építőanyagból a mezőgazdasági termelőszövetkezet épített tehénistállót. A templom terveit a mai napig őrzik a monostorapáti plébánián.

 

 

 

  1. Dolomit-bánya – Horgásztó

Hatalmas, magas sziklafal, alatta gyönyörűen csillogó tó. Igazán vadregényes, ugye? Dolomitot bányásztak itt. A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Hát, ez elég tudományos volt! Biztos azonnal tudod miről van szó, ha köznapi nyelven azt mondom, murvabánya. Így már azt is biztos tudod, mi történt az itt bányászott dolomittal. Szinte a falu közepén áll. Hangos volt és poros. Szerencsére a bánya már nem üzemel, lassan a természet is visszakapja majd a helyét.

A Hegyesdi Horgászegyesület rendben tartja a tavat és környékét. Ha gondolod, horgászhatsz is – persze csak ha van nálad felszerelés. Napi horgászjegyet lehet váltani Tapolcán a Tóth Horgászboltban, annak nyitva tartási idejében. Ha ügyes vagy, akkor csupa-csupa pikkelyes hal, vagyis ponty, keszeg, süllő, csuka, amúr kerülhet a horogra. Minden év júliusában horgászversenyt tartunk, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt, nevezz jövőre bátran! Várunk szeretettel!

 

  1. Hegyesd – a vulkán

Ő itt a hegyünk, 281 méter magas. Róla kapta a falunk a nevét, mert olyan kis pimasz, hegyes csúcsa van. Persze a legkisebb itt a tanúhegyek között, egy afféle „zsebvulkán”.

A tanúhegy egy földrajzi fogalom, egy olyan képződmény, ami egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatja. Valamikor hét millió évvel ezelőtt Magyarországot az úgy nevezett Pannon tenger borította, és a mai Bakony szigetként emelkedett ki vízéből. Ennek a tengernek a helyén keletkeztek ezek az akkor még aktív vulkánok: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Gulács, a Tóti-hegy, a Csobánc, a Hajagos, a Haláp és persze Hegyesd is.

 

Ha meghódítod a hegyesdi vulkánt, akkor gyönyörű panoráma lesz a jutalmad.

Az utolsó 20 méter nehéz, sziklás, négykézlábas terep. Ám utána, ha körbenézel láthatod a Balaton valamennyi tanúhegyét: kelet-nyugati irányban az alábbiak szerint: Hajagos (belőle kevés maradt), Tóti-hegy, Csobánc, Szigliget, Szent György-hegy, aztán a nyugati végen ott áll a Haláp. (A Badacsony és a Gulács takarásban marad.)  Pontosabban, ami maradt az egykor fenséges, hatalmas hegyből, csak egy kis búbocska. Keleti irányban, a Hegyesd és a Csobánc között áll a Hajagos, az egykori hatalmas tanúhegy, akit szintén feláldoztak azért, hogy a többiek pompája, és sipkája megmaradhasson. Mert a bazalt kiváló építőanyag. És a háború után nagyon sok mindent újjá kellett építeni. Belőlük, a Hajagosból és a Halápból lettek az országunk útjai, és az ő köveik vannak a vasúti sínek alatt is.

A hegy ma magántulajdon, azonban a Dél-nyugati oldala Tapolca-Diszelé. Hogy hogy lehet ez? Hát, a hegyesdiek eladták azt a részt a diszelieknek, egy libáért. Nem semmi üzlet lehetett…

 

 

  1. Hegyesd – a várrom

A Hegyesd hegy tetején, a tatárjárás, vagyis 1242 után épült, a hajdani Atyusz nemzetség vára. Kis hegyen kis vár, ám fontos szerepe volt, hiszen a török hódoltság idején végvár volt. Vagyis az akkori Magyarország határvédelmében játszott fontos szerepet.

Valamikor réges-régen, egy szép tavaszi estén a várvédők sajnos túl sokat ittak, mély álomba merültek… bizony a törököknek könnyű dolga volt, a másnapos védőktől 1561 április 16-án hajnalban harc nélkül megszerezték a várat. Nagy szégyen volt ez. Mert hát hogy nézett az ki, hogy délen Fonyód a magyaré, északon Szigliget a magyaré, Csobánc a magyaré, de a kettő között az a kicsi pimasz hegyes hegy, az meg a törököké lett? Arról nem is szólva, hogy bizony nagy pusztítást végzett a török a Hegyesdből indított portyái során. Nagy jövés-menés kezdődött tehát, hogy bizony illő lenne visszafoglalni a várat a töröktől. 1562 tavaszán aztán a csobánci Gyulaffy László a szigligeti (és fonyódi) kapitánnyal Magyar Bálinttal és Salm Eck győri parancsnok segítségével kétheti ostrom után visszafoglalta Hegyesdet. A heves visszafoglalási csata megviselte a vár falait, ahogy Magyar Bálint írja Nádasdy Tamásnak: „Hegyesd vára olyan törött és romlott állapotban van, hogy az ellenség sem kívánja lakóhelyének”. Így aztán 1562. április 9. délután egy órakor gróf Salm a visszafoglalt hegyesdi várat felgyújtatta, falait pedig leromboltatta.

 

  1. Szent Erzsébet templom

Hegyesd községben a lakosság vallási hovatartozását illetően szinte kizárólagosan római katolikus vallású.

A templom falán a leszármazottak és az egyházközség által 2019. augusztus 10-én felavatott emléktábla őrzi a falu alapító atyáinak nevét.

Gulyás Erzsébet -mint egyik leszármazott- levéltári kutatásai alapján a falu alapítására vonatkozóan Hegyesdről az alábbiakat lehet tudni:

”mint település, a XVIII. századot megelőzően nem létezett. A fennmaradt iratok pusztaként említik, ahol diszeli és gyulakeszi lakosok művelték a földet, amelyet az Eszterházyaktól béreltek. A mai Hegyesd közigazgatási területén korábban léteztek ugyan falvak, pl. Bécs a Péter-hegyen, amelynek templomát valószínű Szent Péter nevére benedikálták, és létét az 1980-as években folytatott ásatás is bizonyította; vagy Varjújánosháza, amely 1426-ban még puszta, 1454-ben viszont már mint falut említik. Pontos helyét már nem ismerjük, csak annyi tudható, hogy valahol a hegyesdi vár alatt terült el. Ezek a falvak a török időkben néptelenedtek el. Az bizonyos, hogy a mai Hegyesd lakott területén a XVIII. század második felében lakóházak nem, csak művelt területek voltak.

Hegyesd betelepítése a telepítési hullám második szakaszában valósult meg, amely Mária Terézia uralkodása alatt 1740 és 1780 között ment végbe. Ez az első szakasszal ellentétben a földesúri betelepítés helyett egyre inkább a kamarai telepítés időszaka volt. A telepeseknek biztosított kedvezmények (építkezési segély, több évi adómentesség) terén túltett a magánbirtokosokon is.

  1. július 18-án Herbeviller gróf egy regestratornak (iktató, levéltáros) már a Hegyesd pusztára telepítendő 3 schwarzwaldi családról ír.
  2. augusztus 15-én Strobencz József provisor (felvigyázó) terjesztette fel a telepítési szerződés tervezetét a telepítésekkel foglalkozó bizottsághoz. Ebben olvashatjuk, hogy a három fekete-erdei család házait Sátorma-pusztától 500 lépésre építette fel.
  3. október 11-én pedig Johannes Steyer, Jacob Renner és Joseph Streyffer aláírták az úrbéri szerződést, amely a bevezető szövege szerint a herceg Eszterházy-féle csobánci uradalom és három Schwarzwaldból származó család között köttetett.”

Az 1800-as évek végén már folyamatos volt a zselléresedés. Volt akkoriban egy tisztviselőnk, fél tucatnyi polgárunk és kézművesünk, alig 10 fő, akik az uraságnál szolgáltak, talán egy bő tucatnyi paraszt, aki földet művelt, de a falu nagyobbik felének, a többségnek művelhető föld sem jutott. A megélhetésük az irtásokra, a szőlőművelésre, szénégetésre, és fuvarozásra alapozódott. Az itt élők többsége bizony szegény ember volt. Annyira szegények, hogy a falunak nem volt temploma sem. Egykoron azért, mert nem volt rá pénz, a későbbiekben pedig a történelmi események alakultak úgy, hogy nem lehetett a hegyesdieknek temploma, mert bizony a szándék, az nem hiányzott sosem.

Ahogy beérsz a falunkba Tapolca felől, jobbról kis dombocskát látsz, tetején egy haranglábbal. Ide tervezték egykoron a hegyesdiek a templomukat. Csak aztán a világháborúk, később pedig a szocializmus közbeszólt.

A múlt század első felében Monostorapátira jártak át a hívek misére, majd 1956-tól a hegyesdi általános iskola épülete iskolakápolnaként adott otthont a vallási szertartásoknak. A kápolna védőszentje Szent Erzsébet, akinek gipsz szobra a fal mélyedésében állt egy kis oltáron. Ezt a mélyedést iskolai oktatáskor egy redőnnyel eltakarták, így a szobor a redőny takarásában maradt, amikor pedig szentmise volt, akkor felhúzták a redőnyt, és a szobor is láthatóvá vált.

Az épületben az iskola 1973-ban megszűnt, később az egyházközség az épületet megvásárolta. A szocializmusban nem támogatták a templomok építését, fejlesztését, így a rendszerváltozásig nem is lett templomunk.

A rendszerváltozáskor megkezdődhetett az egykori iskola épületéből a templom kialakítása, felújítása, amelynek munkálatait Illés Sándor plébános irányította Domonkos István templomatyával karöltve. Az épület templomtoronnyal és toronyórával, a régi haranglábból áthozott harangokkal egészült ki, Schulcz István tervei alapján. A torony, a berendezési tárgyak – mint pl. a bejárati ajtó, az oltár vagy a felolvasó – nem csak mesteremberek, mint Gyenge József kőműves mester, Kiss János asztalos, a Fenyő GMK, Kormon Géza villanyszerelő, hanem a hegyesdi lakosok keze munkáját is dicséri, akik társadalmi munkában segítették elkészülését.

A templomot 1991-ben Szendi József akkori veszprémi püspök szentelte fel. Az új Szent Erzsébet szobor Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A templomban látható keresztutat Balázs István erdélyi fafaragó készítette. Pápai Éva keramikus, szobrászművész alkotásai a felolvasó, az oltár és a tabernákulum terrakotta domborművei, amelyek egyszerűségükkel teszik még meghittebbé, és szebbé ezt a templomot, amelyre oly régóta vágyott az itt élő közösség.

9.Erzsébet-kert

Talán már hallottál a kiegyezésről, ami 1867 februárjában történt, ekkor jött létre az új állam, az Osztrák-Magyar Monarchia, és lett 1867. június 8-án I. Ferenc József magyar király, és gyönyörű felesége, Erzsébet, ahogy sokszor emlegetjük, Sisi magyar királyné. Erzsébet királynénak nagy szerepe volt abban, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az országunkban a valódi béke és így a fejlődés időszaka jöhessen el. Ennek volt egy jelentős eseménye a kiegyezés. A királynét erős érzelmek fűzték az országunkhoz, a szeretet kölcsönös volt, a magyarok imádták a kedves és gyönyörű királynét. Az egész ország készülődött, mikor híre járt, hogy Magyarországra látogat. Egy ilyen hírnek köszönhetjük például, hogy kastély épült Csopakon, hogy felújították a siófoki vasútállomást, és hajókat hoztak a Balatonra, legyen majd a királynénak mivel tölteni a szabad idejét. Sisi királyné aztán sosem járt Siófokon, Csopakon vagy Balatonfüreden. Hegyesdre se jött el, azonban mégis őrizzük Sisi emlékét.

Luigi Lucheni olasz anarchista volt, és gyűlölte a királyokat, királynékat, hercegeket, az arisztokrácia tagjait. 1898 nyár végén azért volt Genfben, mert azt olvasta, hogy oda látogat majd az orleans-i herceg, és ő ki akarta ontani egy arisztokrata vérét, gyilkosságra készült. Csakhogy a herceg lemondta az utat, így Luigi céltalanul lődörgött a városban. A királyné gyógykezelése miatt Svájcban volt, álnéven szeptember 9-én éppen Genfben töltött egy éjszakát. Csakhogy a helyi újság leleplezte őt, és címlapon hozta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia császár-, és királynéja Genf városában tartózkodik. 1898. szeptember 10-én Sisi hajóval készült visszatérni Montreaux-be. A kikötőben egyszer csak mellé pattant Luigi Lucheni és egy élesre fent reszelővel a királyné mellkasába szúrt. A királyné bár elesett, felállt és felszállt a hajóra, ott azonban rosszul lett, s a ruháját meglazítva látták, hogy mekkora a baj. Visszavitték a hotelbe, orvosért szalajtottak, de a gyilkos eszköz a szívéig hatolt. Sisit az egész világ, de kiváltképp a magyar nemzet gyászolta.

Benedek Elek így fogalmazott: „Mi koronát tettünk a fejére, ő a koronáért szívét adta nekünk. Ezer év óta az egyetlen királyné, kinek szíve melegét érezte a magyar.”

Darányi Ignác 1898 novemberében minden magyart fák ültetésére, ligetek telepítésére bíztatott, hogy ekként is emlékezzünk a királynéra, aki „a természet szépségeinek csodálója volt” ezért „emlékét fák millióinak kell hirdetnie”. A telepítést a miniszter rendeletben szabályozta, milyen fákat, milyen formában kell ültetni. Javasolt volt a szomorúfűz, a kőris, a bükk, s a megboldogult királyné kedvenc fái is, a tölgyek és a fenyők.

  1. júliusáig közel 2 millió 800 ezer Emlék-fa, cserje, bokor vert gyökeret a magyar földben, közöttük a hegyesdi Erzsébet-kert ma még álló nyolc tölgyfája is, amit az akkori földbirtokos, Tótth Lajos létesített. Veszprém felől, a hegyesdi bekötőút kanyarulatában ma is ott állnak ezek a fák, emlékül egy asszonyért, aki rajongott a természetért, a fák árnyaiért, s aki teljes szívével szerette Magyarországot.

10.Hősök kertje

Ha a hidakon átérve érkezel hozzánk, és aztán mész, mész egyenesen az úton, Sáska felé, a jobb kéz felől álló harangláb, és aztán a templom után, talán úgy 300 méternyire, bal kéz felől, egy bokros, fás területre bukkansz. Olyan, különleges, nem? Hogy egy kis falu közepén, amelyet erdők, hegyek vesznek körül, amely olyannyira közel van a természethez, s mégis egy kis liget van a „közepén”.

Biztos hallottál már az I. és a II. világháborúról. Talán nincs olyan település, ahonnan ne soroztak volna katonákat a háborúkhoz. Sajnos sokan, szinte gyerekek, fiatal apukák vesztek oda. Tán alig akadhat olyan falu, amely ne hozott volna áldozatot a „Nagy Háborúért”. Vannak olyan települések, ahol hosszú a lista, a soha haza nem térő katonákból, van ahol csak néhány név áll az emlékműveken.

Hegyesd falujából 8 fiatal férfi lett áldozata az I. világháborúnak. A háború után, az 1920-as években létesült ez a liget, a hősi halált halt, hegyesdi katonák áldozatvállalása és emléke előtt tisztelegve. Minden elesett katonát egy-egy fa jelképezett szimbólikusan.  A nevek kis névtáblákon álltak a fácskák előtt egy kis faoszlopon, amiket aztán a későbbiekben a családok hazavittek. Így aztán névtáblák helyett ma már csak a rendületlenül növő és száz éve élő fák hirdetik az élőknek, ne feledje áldozatukat az emlékezet. A liget közvetlen közelében a II. világháborúban elesett két német katona sírhelye is található, amelyet 2008-ban exhumáltak, s maradványaikat a budaörsi központi német katonai temetőbe szállították. 2020 nyarán két jelölőkeresztet állítottunk emlékükre.